A hasonlóság ára
(1984, átdolgozott verzió)

A Föld légkörébe egy négy centiméter átmérőjű. kör alakú tárgy hatolt. Tetején spirál alakban egy vonal futott, mely egy kicsúcsosodó pontban ért véget. Galaxisokon átrepülő űrhajó volt, melynek célja értelmes létformák felkutatása volt. Belsejében egy lény tartózkodott, aki Mirt-nek nevezte magát. A BATK szövetség tagja.
Miután mintát vett a légkörből 9ezer méter magasságban, leereszkedett egy fa mellé a földre, hogy a mintavételt talajszinten is megismételhesse.
- Leesett egy csiga a fáról! – hallatszott a kiáltás.
Egy kisfiú rohant a kozmikus járműhöz és felkapta. Ennek következtében az irányító teremben a vészjelző lámpák működésbe léptek.
- Kati! Gyere segíts!
„Nem hagyja, hogy mintát vegyek.” – futott át Mirt agyán, miközben a vizsgálódó gyermekarcot nézte, amely az imént jelent meg a képernyőjén. – „Valamit tenni kell! Úgylátszik ellenségesek.”
Már a lány is ott volt, de a ház felől éles hang csattant föl.
- Hagyjátok azt a csigát! Kati, gyertek el onnan!
Kati elfutott a hang irányába, de a másik kis csöppség lerázhatatlanul szemlélődött. Ide-oda forgatta a csigának hitt űrhajót, az egyik veszélyes helyzetből a másikba hozva azt.
- Na, megnézem élsz-e még? – mondta, majd felcsendült a dal.
„Csiga biga gyere ki,
ég a házad ideki…”
Mirt számára elviselhetetlenné fokozódott a hangerő, így gondolkodás nélkül egy másik műszerpulthoz ugrott, majd lenyomott egy gombot, amelyen ez állt: No.2 riasztó. A hajót tűrhetetlen bűz hagyta el. A fiú ijedtében a „csigát” a puha pázsitra ejetette.
- Pfúj!!! Majd megmutatom mi a jó szag! – kiáltotta, azzal elsietett.
A pici űrlény nem késlekedett. Már meg is jelent a kis szonda hajója tetején. De a fiú vissza is érkezett egy nagy wc illatosító flakonnal. Gondosan befújta az űrhajót és környékét. A szonda mérgezettségi fokjelzőjén valóságos fényáradat jelent meg.
- Bújj már elő! – kiáltotta, s azzal hevesen megrázta a járművet.
Az idegen ide-oda hánykolódott az űrhajóban, az egyik műszerpulttól a másikhoz. Közben ráesett egy zöld karra, amely azonnal elmozdult. Parány hegyes tüske lövellt ki a hajóból és a fiú bal kezébe fúródott.
- Te szúrtál meg?? Hát nesze! – sikoltotta és átdobta  a kőkerítésen.
Nem látta, hogy a földetérés előtt begyulladnak a hajtóművei és eltűnik a messzeségben.

„…Az első expedíció által bebizonyosodott, hogy a Föld értelmes lényei veszélyeztethetik űrhajóinkat, ezért a Föld teljes felderítésére és a lakóival történő kapcsolatfelvételre tett kísérleteket beszüntetjük…”  (részlet Mirt jelentését vizsgáló bizottság döntéséből)

(Az eredeti novella megjelent a Kincskereső Irodalmi Folyóirat 1985 februári számában)